Az Európai Unió Bíróságán nem ért végett az Intel-ügy: a Bíróság 2017. szeptember 6-án hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét és az ügyet visszautalta a Törvényszékhez.[1] Az eljárás tehát (amelyben az Európai Bizottság több mint 1 milliárd eurós bírságot szabott ki) folytatódik tovább, a Bíróság ítélete azonban más vállalkozások számára is fontos megállapításokat tartalmaz.

Miközben a hatóságok százmillió forintos bírságokkal fenyegetik a vállalkozásokat, még egy lassan évtizedes törvény alapján sem mindig egyszerű megítélni, hogy egy adott kereskedelmi gyakorlat mikor minősül tisztességesnek és mikor lesz tisztességtelen.

Kilenc éve, 2008. szeptember 1-jén lépett hatályba a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.), amely jelentős mértékben meghatározza a vállalkozások fogyasztókat megcélzó kereskedelmi kommunikációit, magatartásait. A törvény megsértésével a cégek jelentős kockázatot vállalnak, amint azt a 100 millió forintot elérő vagy meghaladó bírsággal zárult eljárások sora mutatja (lásd pl. a Gazdasági Versenyhivatal Vj-51/2013., Vj-53/2013., Vj-77/2013., Vj-12/2014., Vj-14/2014. és Vj-104/2015. számú ügyekben hozott határozatait).

Öntisztázásra, melyet korábbi cikkünkben mutattunk be részletesen 2015 ősze óta van lehetőségük a közbeszerzésből kizárt ajánlattevőknek. Azóta még csak másfél év telt el, így valószínűleg a Közbeszerzési Hatóság gyakorlata nem tekinthető kikristályosodottnak. Ennek ellenére érdemes lehet áttekinteni az eddigi határozatokat, hiszen így jobban felmérhetik az érintettek, hogy intézkedéseik elégségesek lesznek-e az eredményes öntisztázáshoz. Ugyanakkor nehezíti a téma kutatását, hogy csak a sikeres öntisztázások határozatai elérhetőek – és azok is sokszor csak részlegesen az üzleti titkok miatt – az elutasítások azonban egyáltalán nem nyilvánosak. Eddig 20 esetben született pozitív döntés.

Napjainkban egyre többen fedezik fel az üzenetküldő platformok keretében működő chatbotok kommunikációs előnyeit, melyen keresztül hatékonyan érhetőek el a felhasználók. Az eszköz használatakor azonban biztosítani kell az ügyfelek adatvédelmi jogait és informatikai védelmét is. Garantálni kell, hogy adataik nem kerülnek rossz kezekbe, és csak arra a célra használják fel ezeket, amelyhez hozzájárultak.

A közbeszerzési törvény 2015-ös módosításakor számos olyan jogintézményt vezettek be, amelyeknek korábban nem voltak előzményei. Ezek közül az egyik legjelentősebb az öntisztázás. 

A vállalkozások természetes törekvése, hogy termékeikből, szolgáltatásaikból minél többet értékesítsenek, lehetőleg minél kisebb befektetés, ráfordítás árán. Az is közhely, hogy bár ebből a vállalkozások hasznot húznak, de szerencsés esetben a vásárlók és az ügyfelek számára is előnnyel jár a tranzakció.

A tavalyi jogalkotási lépések után sem tétlenkedik az Európai Unió Bizottsága, mely a napokban jelentette be, hogy három versenykorlátozásokkal kapcsolatos vizsgálatot indít az e-kereskedelem területén. Eddig sem volt kétséges, hogy a Bizottság fokozott mértékben fogja kimutatni „törődését” e szektorral szemben. Mostantól pedig egyértelmű, hogy a figyelmeztetések korának vége, és élesben zajlik a küzdelem. Azt viszont itthon még sem a piaci szereplők, sem a hatóságok nem látják pontosan, hogy az offline kereskedelemben alkalmazott fogyasztóvédelmi joggyakorlatot mennyire lehet átvinni online környezetre, és ez okoz némi bizonytalanságot.

Napjaink digitális világában szinte ellenállhatatlannak tűnik a kísértés, hogy a leendő munkatársakat egy egyszerű Google keresés segítségével, vagy a közösségi oldalon található profiloldalon fellelhető információk alapján ellenőrizzük, hiszen a pályázó online aktivitásának áttekintésével számos – az álláspályázatra elküldött önéletrajzban nem szereplő – információ birtokába juthatunk. Ezzel összefüggésben HR, fejvadász és munkáltatói körökben napi szinten vetődik fel a kérdés, hogy az állásra jelentkező pályázó közösségi oldalakon elérhető adatai vajon felhasználhatók-e a felvételi folyamat során.

A képmás- és hangfelvételek felhasználása kapcsán egyre gyakrabban hallunk visszaélésekről: titkos hangfelvételek készítése, fényképek feltöltése az internetre a szereplők hozzájárulása nélkül. Cikkünkben azt a kérdéskört vizsgáljuk, hogy egy nyilvános rendezvényen a szervezők hogyan készíthetnek szabályosan fotókat és hangfelvételt, hogyan kérhetik a résztvevők beleegyezését ehhez, és hogyan használhatják fel jogszerűen az elkészült anyagokat.

A tendereken rendszeresen résztvevő vállalkozások számára ismerős és gyakran alkalmazott megoldás a közös ajánlattétel, konzorciumok létrehozása annak érdekében, hogy képesek legyenek teljesíteni a kiírás feltételeit. Ugyanakkor azt már csak kevesen tudják, hogy ezek az együttműködések könnyen versenyjogi szabályokba ütközhetnek. Az előírások megsértése bírsághoz vezethet, és sajátos paradoxont teremtve akár a közbeszerzési eljárásokból való kizárás is következménye lehet.[1] Cikkünkben ennek az ellentmondásnak a magyarázatára világítunk rá, és segítséget nyújtunk a versenyjogilag kifogástalan kapcsolattartás kialakításához.